A Gyepű

A GYEPŰK régen:

A gyepű-rendszer évezredes múltra tekint vissza a pusztai nomád, ill. félnomád népeknél, és ez a "hagyomány" még a középkor vége felé is élt.

 

Maga a "gyepü" eredetileg a törzsek, törzsközösségek, családok, stb. felségterületeinek határán húzódó, amolyan senkiföldje-szerű területet, határvonalat jelezte, amelynek nem volt gazdája. 

 

A gyepük védelmére külön "őrség" jött létre. Ezeket az őröket a legjobb harcosok közül választották ki, tehát mintegy ki nem mondott elismerésnek számított, ha valaki ebbe az "őrseregbe" bekerült. Ők voltak a felderítők, vagy másnéven a fürkészek. Hadjáratok, egyéb hadi vállalkozások során ezek a fürkészek alkották a fősereg elővédjét, illetve oldal-, és utóvédjeit. A Kárpát-medencei hazatérés után, miután letelepedett népünk, ezek a fürkészek a korabeli határvidéken telepedtek le, folytatva az ázsiai pusztákon megszokott feladatukat, csak most már határőrzők lettek. Természetesen ők nem alkottak külön törzset, hanem a saját törzsük llásterületeinek azon a határvidékén éltek és "dolgoztak", amely idegen népekkel volt határos. Még később különböző kiváltságokat is kaptak felelősségteljes feladatuk ellátásának elismeréseként.

 

A gyepük a törzsek között addig léteztek igazán, amíg az egységes Magyarország létre nem jött egyetlen közös uralkodó vezetése alatt. Árpád idejében még léteztek a törzsek közötti gyepük, bár szerepük már nem igazán volt. A belső gyepük gyakorlatilag István király uralkodása alatt szűntek meg abban a formában, ahogy addig léteztek, és szép lassan feledésbe is ment, kivéve a külső határok vidékeit. A honfoglalás korában a magyarok gyepűrendszerrel vették körül az általuk lakott területeket. Ez a védelmi rendszer jelentősen különbözött a birodalmak vonalszerű határaitól. A gyepű széles, lakatlan, nehezen átjárható terület volt. Nem határként, hanem határövként működött. Az átjárókat, a kapukat gyepűőrök védték. A gyepű a 10—12. században jó lehetett ebben a térségben, azonban az Árpád-házi királyok uralkodásának végén már korszerűtlennek bizonyult. A népesség gyarapodása következtében a gyepűrendszert benépesítették (13—15. század). Aa haditechnika fejlődésével a gyepű tarthatatlanná vált.

 

A Kárpát-medencében még a 16—17. században sem beszélhetünk vonalszerű határról. Nem léteztek tehát a mai "szigorú" határok. Csupán a 18. században rögzítődtek, "pontosultak", zsugorodtak vonalakká. 

 

 Egy érdekesség a székely kapuk eredetéről: "A székely kapu nem más, mint egykori gyepűkapu, s mindenütt megtalálható, ahol egykor gyepű lehetett. A gyepűkapu másodlagosan, mint községkapu nyert alkalmazást. A kapu akkor került a házak elé, mikor már a község közös belső területe egyébbé lett, a telkeket felkerekítették, és utcákat hagytak. Részben ugyanezeken fázisokon ment keresztül a gyepű is, míg végre kerítés lett belőle." (Győrffi István) 

 

A Gyepűk ma:

Két lelkes íjász Marx Tibor István és Nagy Géza az értelmi szerzője annak a gondolatnak, mely szerint az ország 19 megyéjét fel kell osztani hét területre, azaz gyepűre.

 

Most is, mint régen egy adott területet jelöl a megnevezés, de a régi jelentéssel ellentétben most lakott területet, azaz megyét, vagy megyéket jelöl. Egy adott gyepű három megyét foglal magába, így hat gyepű 18 megyét fed le. A hetedik gyepű a 19. kapta, mely Pest Megye, mivel ott jelentős számú íjász él és az Északi Gyepű nevet kapta.

 

A többi hat gyepű a következő: 

- Észak-Kelet (Nógrád-,Heves-, Jász-Nagykun-Szolnok-, megyék )

- Keleti (Borsod-Abaúj-Zemplén-, Szabolcs-Szatmár-Bereg-, Hajdú-Bihar megyék)

- Déli (Bács-Kis-Kun-, Csongrád-, Békés megyék)

- Dél-Nyugati (Somogy-, Tolna-,Baranya megyék)

- Nyugati (Győr-Moson-Sopron-, Vas-, Zala megyék)

- Észak-Nyugat (Komárom-Esztergom-, Veszprém-, Fejér megyék)

 

A Keleti, Nyugati és Déli Gyepű legjobb íjászai-harcosai évekig mérték össze tudásukat a viadalokon /lásd: http://torzsekviadala.atw.hu/, példát állítva a többi alakuló szervezetnek. Ez az idő mégis kevés volt ahhoz, hogy több Gyepű alakuljon meg. Az idők múlásával aztán felbomlott a Déli majd az Északi gyepű is.

 

Így mára már csak egy Gyepű maradt életben, a Keleti Gyepű, amely a mai napig töretlenül őrzi a viadalok szellemiségét, a gyepűvédő harcosok hitvilágát, és erejét. Talán nem hiába szól a úgy mondás, hogy az íjászok Keletről jönnek... 

 

A Keleti Gyepű 2004-ben alakult, 

I.vezére Nagy Géza volt.

 

2005-ben vezérváltást követően Györki Attila lett a gyepű vezére, jelen pillanatban is ő tölti be ezt a tisztet.

 

A Keleti Gyepű egy olyan hivatalos szervezet, mely a hozzá tartozó megye íjászait, egyesületeit, baráti közösségeit fogadja magába, mint hagyományőrzőket. 

 

Célja: a szervezet közösségébe tartozó hagyományőrzők összefogása, működésük összehangolása, irányítása, minősítése. 

 

Feladata: a hagyományőrzők informálása, rendezvényeik szervezése, a közösen alkotott és szigorú szabályrendszerrel, mely a biztonság szem előtt tartásával törekszik eleink hagyományainak korhű megjelenítésére, valamint egyre jobb, színvonalasabb, versenyek szervezésére, egy olyan egységes minősítő rendszer kialakítására mely minél pontosabban és széleskörűen tudja felmérni az íjászok lőtudását, figyelembe véve a MagyarÍjász Szövetség ajánlásait - ugyanakkor továbblépve - fejlesztve annak elvárásait.

 

A Keleti Gyepű  vezére 

Györki Attila / Újfehértó/ Elérhetőség: hunvezer@keletigyepu.hu, tel: 06/30-9113676